Azon a rendőrök, jogászok és bírák vitatkozni fognak, hogy hány bűncselekményt sikerült a zaklatónak elkövetnie, de szerintem akár három is megállhatja a helyét.

Merthogy nem egy, hanem eddig összesen legalább négy áldozatról lehet tudni, akik szinte semmit sem tettek, mégis a zaklató célkeresztjébe kerültek.

Az első általam ismert áldozat a Ki-Hallgatás harmadik részében elmesélte történetét (https://www.youtube.com/watch?v=qsyjeJOYlMo&t=1047s), amiből a lényeges elemek kiemelésre kerültek (01:12). Akkor az interjúban arról beszélgettünk, hogy a zaklatónak lehet egy listája, amiről ő lekerült (04:39).

Mint utóbb kiderült, miután a zaklató az első riportban szereplő nőt békén hagyta, azonnal talált magának egy másik áldozatot. Aki pedig engem talált meg és felhívott telefonon (05:30) és néhány perccel később már nem magánnyomozó voltam egy zaklatási ügyben, hanem tanú (05:59). A nyomozó nem rest és azonnal helyszínre siettem (06:21). Szemtől szembe kerülve a zaklatóval már nem volt kétség afelől, hogy ugyanaz a nő zaklatta a két másikat (06:31).

De a sértett meséli el a saját történetét (06:54). A szinte találomra kiválasztott áldozat nem tudta megmondani, hogy mit követett el, de a zaklatás egyre durvább lett (07:34). talán az egészben a legrosszabb, hogy a zaklató férje pontosan tudta, hogy mit tesz a felesége… (09:59) De azt elmondta a zaklatottnak, hogy akár tettlegességig is fajulhat a dolog (10:59).

A zaklatott is elmeséli, hogy hogyan élte meg első telefonbeszélgetésünket, amikor a zaklatóval találkozott (11:14). Bár igyekeztem segíteni, azonban minden pillanatban én sem lehetek az áldozat mellett: „Azért nem jó mindennap úgy kilépni az ajtón, hogy bármikor találkozhatok vele…” (12:59).

A feljelentés nem elég (14:05), az áldozat azt szeretné elérni, hogy másokat meg tudjon védeni ettől az elkövetőtől és természetesen vissza akarja kapni az életét (15:27), de nem tudta megállni könnyek nélkül (15:54). De talán meg tud bocsátani a zaklatónak? (16:19)

De a férfi, aki tudott mindenről és asszisztált hozzá, erkölcsileg ugyanúgy bűnösnek tekinthető (16:54). Ezután mélyen elgondolkodtatott az áldozat tanácsa azoknak a nőknek, akik hasonló helyzetbe kerülnek… (17:44) Mert „erőre kapok, hogy igenis másokat meg kell védeni ettől” (19:00). De mindig „lesz valaki más” (21:36), de „azt üzenem mindenkinek, hogy kérjen segítséget és ne hagyja magát!” (23:04).

A legnagyobb kritika mégis az utca emberére vonatkozik (24:44). Azokra, akik szótlanul, fejüket elfordítva próbálják meg véletlenül sem észrevenni a nyilvánvalót. És azokra az emberekre, akik szerint a zaklatás nem nagy ügy, mert nem történik semmi, ha folyamatosan szidnak valakit az utcán, lökdösik, megalázzák… „De örökké nem eshet!” (26:24)

Vágány Sándor – www.nyomozosuli.hu